TIMÁR GÁBOR – MOLNÁR GÁBOR
ELTE Geofizikai Tanszék Űrkutató Csoport
A geodéziai alkalmazások
területén csak kevéssé vagy egyáltalán nem jártas felhasználók számára
meglepő tapasztalat, hogy egy tereptárgy GPS-vevővel mért szélességi
és hosszúsági adatai, vagy az ezekből számított vetületi koordináták
eltérnek attól, amelyeket ugyanezen pontra magáról a térképről olvashatunk
le. Az eltérés mértéke függ attól, hogy milyen térképet használunk; EOTR
(Egységes Országos Térképrendszer) topográfiai térképen 80-90 méter,
Gauss-Krüger vetületű régebbi katonai (a továbbiakban: katonai) téképeken
120-130 méter, míg a még régebbi sztegeografikus vetületű térképek esetén
ezt meghaladó elcsúszás tapasztalható.
A jelenség magyarázatát a
Föld alakjának leírásával és a geodéziai alapfelületeknek, idegen
kifejezésekkel dátumoknak a magyarázatával kell kezdenünk – ez utóbbiaknak
természetesen semmi közük a naptári dátumokhoz. A GPS-vevők
alapértelmezésben az adott nagytengelyű és lapultságú WGS84 ellipszoidon
értelmezett koordinátákat írják ki. A WGS84 fontos további jellemzője,
hogy geocentrikus elhelyezésű, vagyis geometriai középpontja a Föld
tömegközéppontjába esik, amely pont a GPS-műholdak pályájának geometriájából
határozható meg. A GPS-technika kifejlesztése előtt a térképi vetítéshez
használt ellipszoidok ilyen geocentrikus elhelyezése nem volt megoldható: mivel
a Föld belsejében a tömegeloszlás nem egyenletes, a felszínen állva nem
állapítható meg, hogy a tömegközéppont pontosan merre és milyen
távolságban van.
Az egyenetlen tömegeloszlás további következménye, hogy a Föld alakja nem szabályos forgási ellipszoid, hanem egy meglehetősen szabálytalan felület, az ún. geoid. Ez azt a felületet jelenti, amely mentén a nehézségi gyorsulás megegyezik a közepes tengerszinten mért értékkel. A szintvonalakkal kifejezett magasságértékek a geoid feletti magasságot jelentik. A geoid és a WGS84 ellipszoid felületének magasságeltérése a ±100 méter tartományon belül marad.
A GPS előtti
geodéziai és térképészeti munkák során az egyes felmérést végző
intézmények ill. országok kiválasztottak egy, a negytengelyével és
lapultságával jellemzett ellipszoidot, majd hagyományos háromszögeléssel
alappontok koordinátáit határozták meg ezen az ellipszoidon. A geoid és az
ellipszoid alakjának eltéréséből származó hibákat bonyolult
kiegyenlítő számításokkal elosztották, „elkenték” a felmért területen,
ennek során a pontok koordinátáit kissé megváltoztatták, és ezután a geodéziai
alapfelületet, vagy dátumot ezen alapponti koordináták jellemezték. Ez
gyakorlatilag azt jelenti, hogy a választott méretű ellipszoid középpontja
nem esett egybe sem a Föld tömegközéppontjával, sem más dátumok ellipszoidi
középpontjával. Az eltérés mértéke maximum kilométeres nagyságrendű, ami
azt jelenti, hogy a korabeli technológiával ilyen pontossággal lehetett a
felszínről a tömegközéppont helyét meghatározni, ami nem kis teljesítmény!
Mindezeknek az a nyilvánvaló következménye, hogy egy adott tereppont földajzi
koordinátái bizony eltérőek, ha a tereppontot más más alapfelületű
térképen keressük meg!
Az egyes geodéziai
dátumokat – az esetleges kisszögű tájolási-tájékozási eltéréseket
leszámítva – jellemezhetjük tehát az ellipszoid nagytengelyével és lapultságával,
ill. a geometriai középpontjának a földi tömegközépponthoz képesti eltolásával.
Ez utóbbi egy háromdimenziós vektor: a tömegközéppontból kiindulva ennek
X-koordinátáját az egyenlítő és a greenwich-i meridián metszéspontja felé,
Y-koordinátáját az egyenlítő és a 90 fokos keleti hosszúság felé,
Z-koordinátáját pedig az északi pólus felé kell felvenni. Mivel pedig a
tömegközéppont egyben a WGS84 dátum középpontja, ez egyben a WGS84-hez képesti
eltérést is jelenti.
A fentiek a problémának
ugyan kissé leegyszerűsített képét adják, azonban kézi GPS-vevőnk
szabatos használatához ez is elegendő. A legtöbb GPS-vevő ugyanis
lehetővé teszi az alapfelület felhasználói paraméterezését (User Datum),
és itt pontosan ezt az 5 paramétert, tehát az a választott ellipszoid és a
WGS84 fél nagytengelyének és lapultságának eltérését, továbbá a 3 eltolási
paramétert kell megadnunk. A GPS-vevők legtöbbje számos dátum paramétereit
beépítetten ismeri, ezek közül a navigációs menüben választhatunk. Az
EOTR-térképek dátumát (HD-72) és a katonai térképekét (S-42/HU) azonban nem
mindig ismerik (vagy ha igen, akkor sem feltétlenül jól...), ezért a
beállításukhoz szükséges paramétersorokat az alábbiakban megadjuk:
Paraméter EOTR Katonai (Gauss-Krüger)
dX (m) 57 28
dY (m) -70 -121
dZ (m) -9 -77
da (m) -23 -106
df -0.0000001 0.0000005
Az ország területén a fenti paraméterek 1 méteres
átszámítási pontosságot adnak, ami a kézi vevők max. 3-5 méteres
pontosságához képest jónak mondható.
A hálózati (vetületi) koordináták megjelenítése fehasználói hálózattal (User Grid)
Szabatos kerettel és
vetületi koordinátákkal rendelkező térképek használatakor természetes
igény, hogy ne csak a földrajzi szélességet és hosszúságot, hanem a hálózati
koordinátákat is le tudjuk olvasni műszerünkről. Különösen az
EOTR-térképek esetén lenne ez fontos, hiszen ezeken a földrajzi koordináták
nincsenek feltüntetve.
Sajnos pont e térképek
esetén a feladat nem egyszerű. Az EOTR vetülete, az EOV (Egységes Országos
Vetület) ugyanis ferde elhelyezésű hengervetület, és ha műszerünk
maga ezt nem ismeri, a felhasználói koordinátarendszerrel (User Grid) sem
tudjuk ezt megadni. Léteznek ugyanakkor közelítő formulák, pl. dr. Busics
György (Nyugat-Magyarországi Egyetem, Geoinformatikai Kar, Geodézia Tanszék)
szögtartó kúpvetület paraméterezésével az egész országra 1-2 méter pontosságú
közelítést definiált, míg Takács Bence (Budapesti Műszaki Egyetem,
Általános és Felsőgeodéziai Tanszék) olyan módszert ad, amely a
transzverzális hengervetület paraméterezésével egy kb. 15 km sugarú körzetben
elfogadható közelítést nyújt (ezek leírásai az Interneten megtalálhatók, a cikk
végén közöljük elérhetőségüket). Ez utóbbi szinte minden olyan
GPS-vevőn alkalmazható, amelyen felhasználó által paraméterezhető
hálózat van, hiszen ez renszerint épp transzverzális hengervetületet képes
„testreszabni”.
A Gauss-Krüger
vetületű katonai térképek esetében épp emiatt könnyű a helyzet:
ezeknek épp ilyen a vetülete! A térképen a függőleges (északi) koordináták
a meridián mentén az egyenlítőtől mért távolságot jelentik, míg a
vizszintes koordináták első számjegye a zónaszám mínusz 30 (Magyarországot
két zóna, a 33-as és 34-es tartalmazza, előbbi a 18 fok keleti
hosszúságtól nyugatra, a másik attól keletre található, előbbiben a keleti
koordináta kezdő számjegye 3, az utóbbinál 4, ld. 1. ábra).
1. ábra. Gauss-Krüger vetületű térkép. Figyeljük meg, hogy a keleti
koordinátamegírás (4464000) első számjegye a 34. zónát jelzi. A bal
felső sarokban az „1942. évi koordináta-rendszer” felirat az S-42 (System
1942) dátumra utal.
2. ábra. A Himalája részlete (a Makalu-csúcs és környéke) Gauss-Krüger
vetületű térképen.
A 2. ábra a Himalája egy részét ábrázolja, itt a keleti koordináta
kezdő két (!) számjegye 15, ami a 45-ös zónára utal. A többi három
számjegy a középmeridiántól való távolságra utal, magán a középmeridiánon e
három jegy: 500. Meg kell jegyezni,
hogy bár a térképeken a koordináták km-ben szerepelnek, a koordinátarendszer
méteres alapú, tehát a térképi számok ezerrel szorzandók, hogy a GPS által
jelzett koordinátákat azon megtaláljuk.
A magyarországi két zóna
definiálásához a felhasználói hálózat (User Grid) következő paramétereit
kell beállítani (transzverzális hengervetület esetén):
Paraméter 33-as
zóna 34-es zóna
Longitude origin 15şE 21şE
(A középmeridián hosszúsága)
Scale factor 1.000 1.000
(Méretaránytényező)
False Northing 0 0
(A középpont északi irányú koordinátája)
False Easting 3500000 4500000
(A középpont keleti irányú koordinátája)
Természetesen a katonai térképek geodéziai dátumát is be kell állítani a
pontos navigációhoz (ld. fent).
A legtöbb GPS-vevő
képes magasság megjelenítésére is, azonban az így kapott számérték nem esik
egybe a szintezett (szintvonalak által jelzett) magassággal. Ennek oka, hogy
míg a szintvonalak a geoid, addig a GPS az ellipszoid feletti magasságot adják[1].
A kettő különbsége az ún. geoid-unduláció, amely adott dátumhoz képest
térképen megadható, adott helyen időben szinte változatlan adat. Budapest
körzetében pl. a WGS84-hez képest a geoid-unduláció 44 méter körüli, vagyis a
GPS által jelzett magasságból ezt az értéket levonva lehet a szintvonalak által
is jellemzett magasságot becsülni – azért csak becsülni, mert a legtöbb kézi
GPS-vevő függőleges mérési bizonytalansága három-négyszerese a vizszintesének.
Ugyanezen érték országos eloszlását a 3. ábra mutatja. De magassági
bizonytalanság ide vagy oda, ez a korrigált érték még mindig sok esetben
pontosabb, mint az egyes vevőkbe épített barométer magassági adata!
3. ábra. A geoid-unduláció a WGS84 alapfelülethez képest (EGM96
geoidmodell). Szintvonalak 1 méterenként, a Budapesten áthaladó izovonal a 44
méter értékhez tartozik. Minden helyen az oda feltüntetett értéket kell a GPS
által jelzett magasságból levonni, hogy a szintezett (térképi) magasságot megkapjuk.
Végezetül megadjuk néhány,
a fentiekben említett adat, módszer bővebb leírásának internetes
elérhetőségét:
[1] Meg kell jegyezzük, hogy sok vevő akkor is a WGS84 alapfelület feletti magassságot mutatja, ha más beépített, vagy felhasználói dátumot állítunk be.